álmodom. vagy tényleg itt vagy?

 

A szüleimmel nyaralok, talán Libanonban. Vásárolunk egy boltban, amikor kiszúrom a szórólapokat a meg a ragasztott hirdetéseket a falakon. Óvóhelyeket kínálnak arra az esetre, amikor a végső támadás bekövetkezne. Sok van belőlük, "Tisztítótűz esetére" meg hasonlók. Valami természetfölötti vallási vezetőtől várható ilyen, aki nő. De figyelmen kívül hagyom őket, vásárolunk tovább. Amikor kijövünk megremeg a föld, mintha bomba robbanna valahol a távolban. Az ég alja színes lesz, méregzöld, kék majd fekete. Keresnénk a hirdetéseket, hogy hova lehet menni óvóhelyre, de valaki már mindet letépte. Egyre emlékszem, ami valami vonatot emlegetett. Fedett taxit kersnénk, hogy odajussunk, de csak egy nyitott riksát tudok elkötni, szerencsére csak 100m-re van az állomás így hamar odajutunk. Szállunk föl a vonatra, szerzünk helyet is. Időközben rájövök, hogy ez a vonat, a már említett antikisztus-szerű nőé és mi a foglyok, önszántunkból szállunk föl. Valami üres lakásba keveredünk, jó pár sorstársunkkal. Már hetek óta lehetünk ott. Nincs víz, villany, nem jönnek hírek sehonnan, nem tudom mit eszünk, állatok vagyunk valójában. Beszélgetni kezdünk arról, hogy kinek mi hiányzik a legjobban a régi életünkből. Sírni kezdek amikor a könyveim jutnak eszembe. Megemlítem még, hogy hiányzik a magyarságom és a sajt is. Erre édesanyám előhúz egy doboz sajtot, hogy azt nekem csinálta. Nagyon finom. Lágy, enyhén darabos.

Ezt majszolom, amikor az utcán sétálva kiszúrok egy nagyestélyiben kóválygó leányt. Az autók között mászkál, láthatóan eltévedt. Arra gondolok, hogy talán a testvérem az. Döbbentem fogom fel, hogy az utcán van forgalom és az emberek - akik talán behódoltak volna ennek az antikrisztusnak? - tudomást sem vesznek róla. Hogy élhetnek ők? Az egészet mocskosnak és rohadtnak érzem. Elmegyek egy pályaudvarra, már egyedül, a családom nem látom többet. Ott felszállok egy vonatra, amelyről fogalmam sincs hová visz. Néhány társammal felmászom a vonat tetejére, ahol békét és szabadságot remélünk. A tetőn próbálunk elbújni a többi vonat elől, de láthatóan nem vesznek észre minket és a többi utas sem. Azonban a vonat megáll és le kell szálljunk, elkapnak minket. Meg akarnak ölni kettőnket - azt hiszem - és egy 3 éves kisgyerek visz minket át a falvakon a triciklijével oda, ahová mennünk kell. De megáll. Átveszem a kormányt és hagyom, hogy átöleljen. Sír, nem is érti mit csinál. Száguldunk lefelé a lejtőkön a biciklivel. Tengerpart, kis falvak, érintetlen erdők vannak körülöttünk. Arra gondolunk, hogy itt talán megleljük a szabadságunkat. Meg kell nézzük, hogy pusztított e itt is a járvány, mert ha igen, tovább kell mennünk. Leszállok a bicikliről és nézem a buszmegállót az út mellett. Holttesteket látok, tovább kell álljunk. De egy vonat közeledik, elbújok egy kanyarba a bokrok közé.  A vonatról még nem vesznek észre, de autók is jönnek, amelyek elől éppen csak el tudok ugrani. Kiszúrtak, végem van.

Kikötöznek egy fémlapra, amikor egy kéz rántja le rólam az ellenséges kezeket. Egy nagydarab, hosszúhajú férfi siet a segítségemre. Felállok és kiállunk ketten az úra és egymásnak háttal harcolunk a pribékek ellen. Egy nő is érkezik közénk, már hárman vagyunk. Legyőzzük ezt a pár embert és beindulunk a fővárosba. Bejutunk az antikirsztus-nő főhadiszállásának pincerendszerébe, amely egy többszobás autómosóhoz hasonlít, de valójában kínzókamra. Mindenféle csövek és azokhoz tartozó fogók, vannak a falakon. Ezekből víznek tűnő valami spriccel, vagy sav. Megölünk néhány ott lézengő szolgát, már legalább 50en vagyunk szabadságharcosok. Sokan csatlakoztak hozzánk, volt aki átállt. Néhány bajtársam egy medence foglya lesz, vastag átlátszó páncél terem oda. Próbálom savval és vízzel is lebontani, de nem megy.

Egy nő érkezik egy férfivel, a nő Helena Bonham-Carterre hasonlít és tudom, hogy ő az, az antikrisztus, aki kiirtotta és átnevelte az emberiség nagyrészét. Tiszta erővel belevágom a fejébe a vas szórófejet, az egyik fülén át a másikig. Ő azt mondja, nyugodtan mert nem lesz baja tőle, mert olyan vegyszer van a szórófejben, mint ami a sejteket táplálja. Mondom neki, hogy akkor legalább az agysérüléstől meg kellett volna halnia. Nem válaszol. Már teljesen tanácstalan vagyok. Megkérdezem tőle, hogy mégis mi ez az egész, mi történt a világban?

Fny :: 9:23

 
gyűjtés: Levágták a jobb kézfejemet és e miatt, meglehetős búskomrsággal lépcsőzőm felfelé a bíróság épületében. Nézem a falakon lévő fényképeket, de már senki nem emlékszik rám, már az előtt levágták, hogy lehettem volna valaki. Egyszercsak odalép hozzám, egy mosolygós középkorú férfi és bemutatkozik nekem és gratulál. Azt mondja, hogy rokonom és azért járja a világot, hogy köszönjön mindenkinek a családfáról. Boldog születésnapot kíván. Tényleg. El is felejtettem, hogy ma van. Megköszönöm neki, de mélységes letargiába zuhanok, mert mindnki más is elfelejtette. Mint engem. Az öngyilkosságon gondolkozom. Odamegyek egy pulthoz és kérdezem keresett e valaki. Igen. Rómunyi Irma néni. Nem ismerem, soha nem is hallottam. Nem érdekel, a halált választom. Elmegyek még ebédelni, mert nem éhen dögleszteni akarom magam, hanem csak simán leugrani valahonnan. De nem megöl a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a titokzatos Irma néni. Elrohanok a pulthoz, ahol mondták, hogy keresett és megkérdezem, hogy nézett ki. Nem tudják, csak azt, hogy nagyon fontos ügyben keresett. Ez jelnek veszem és elhatározom, hogy addig nem ölöm meg magam, amíg ki nem derítem, mit is akart ez az asszony valójában.

Érzem, hogy ezzel a döntéssel egy nagyon komoly láncreakciót indítok el és a hihetetlen kalandjaim, végre elkezdődnek. Járom a várost - épp a citadellánál vagyok - amikor észreveszem, hogy követnek. Bekéretkezem egy lakásba. John Malkovich lakik ott. Megkínál kávéval, amikor hatalmas dörejekret kezdek hallani. Kinézek az ajtó fölött és látom, hogy egy óriási baltás lény próbálja betörni az ajtót. John megnyugtat, hogy ez az ajtó betörhetetlen, mert magyarok építették, közel egymilliárd forintért. Én ezt elhiszem, de amikor újra az ajtóra pillantok már tudom, h szart se ér és a lény bejut. Az ablakon menekülök. Felmászom a tetőre és ugrálok előre a másik ház felé. Hirtelen a baltáslény is megjelenik a tetőn és ijedtemben, elvétem az ugrást. Ezer méter magasból zuhanok a parlament betonjára. Iszonyatos érzés. Tudom, hogy vége. Tudom, hogy álmodom. Nem baj - gondolom magamban - a becsapódás pillanatában, mivel akkor meghalok, úgyis felébredek és legalább megtudom, hol is álmodom tulajdonképpen. De a szétloccsanás és a vértócsa helyett, egy közepesen kemény landolás vár. És sétálok. Lassan, végtelen nyugodtsággal és órisái mozdulatokkal. Ekkor csatlakozik hozzám a nő. Megtanít belemászni a képek világába. Visszamegyünk ebédelni oda, ahol utoljára ettem. A rokon megint felbukkan és mosolyogav kezet rázunk a nélkül, hogy egy szót is váltanánk egymással. De hatalmas hóvihar közeleg - minden bizonnyal a világ végével együtt - és én bemászom egy olyan festménybe, ahol egy hastáncos ül a sivatagban, egy perzsa szőnyegen, gyönyörködvén a naplementékben. De két nap megy le és nem egy. Ez nem a Föld és nem az én dimenzióm. A nőhöz fordulok és ezt moindom: - Egyedül kell folytatnom az utamat. Otthagyom a hóviharban az egyetlen embert, aki valaha is jó volt hozzám.
Fny :: 14:40

 

Nagyanyámék házában vagyunk, MSZP nyerte a választásokat. Apám az egyik ismerősét okolja, hogy jól megcsinálta. Mindegy, elindulok kifelé és Gyurcsány Feri kísér ki. Kijön, hogy beszélgessen az reg nénikkel, de visszaküldöm... Aztán valami buliba megyek, ahol Isolde is van. Jópár barátommal vagyok, de senkit sem ismerek valójában, mindenesetre jól szórakozunk. Egy metal terembe megyek, ahol elég szuggesztív zene szól, sugall mindenféle dolgokat. Oldódj fel, ne törődj senkivel, ilyesmi. Kicsit őrjöngök, majd kimegyek. Isoldéval msn-elek. De elcseszem, mert akkor válaszolok, amikor egy barátnője lát engem és kiderül ki vagyok. Próbálok menekülni. Az alsó szintre megyek és nem találnak meg. Fölszököm a kijárathoz, ahol egy utánfutós traktorral akarunk hazamenni. A lejtőn többször le megyek, meg föl, mire beindul. Felszállunk és megyünk haza a veszélyes éjszakai forgalomban.

Fny :: 17:53

 

Hurrikán közeleg. Egy kertvárosi házban vagyok pár velem egykorú társaságában, valahol amerikában. Egy hosszú hajú srác jön a suliból egy dzsippel és összetöri a kocsibejárót. A házigazda levezet minket egy pincébe, amit mi biztonságosnak hiszünk, de kiderül, hogy csak egy nyárilakszerű valami. Ablakok vannak, amiket mi be akarunk deszkázni. Deszka az nincs, de belülről könyvekkel szeretnénk megtámogatni az üvegtáblákat (én ötletem). Nincs sok könyv. De ahogy keresgélek a kétszobás pincében, találok gyékényszerű valamiket, amiket rá lehetne esetleg szegelni az ablakokra kívülről. Kimegyek a szerszámokkal és látom, hogy egy betonfocipályán fociznak páran, mit sem törődve a közelgő viharral. Észreveszem, hogy a pálya a házhoz tartozik, tehát  bizonyára gazdag a tulaj. Süt a nap, nincs jele a viharnak.

Fny :: 19:17

 

Hídon menekülök pár ismeretlennel, mert csapkod a hídba a villám. Kék színű. Az angoltanárom segít, de csak annyit mondd, hogy maradjunk együtt. Egy valaki kiugrik, de agyoncsapja. Nincs értelme a hősködésnek. Egyébként tengeren vagyunk és sehova se vezet a híd.

Fny :: 19:12

 

Egy fiatal lány nyalok, aki fekete szoknyában van. Nagyon tetszis és halálosan felizgat. Ekkor a barátnőm, aki a nővére, belép a szobába. Azt mondja, menjek el gumélrt, ha akarok valamit. El is indulok és amint kilépak az ajtón egy dzsip elmegy előttem. Közben megszólal a telefonom a szám: 9417777. Nem tudom ki ez, felveszem. Azt mondja, hogy amit mond hülyén hangzik, de higgyem el (egy szemüveges, kb 30éves, rövid hullámos hajú embert látok magam előtt). Szóval ez a tag azt mondja, hogy balesetet szenvedtem és most kómában vagyok, csak hiszem, hogy mindez most valójában történik velem. Egyből elhiszem és koncentrálni kezdek. Hirtelen egy kórházi szobát látok magam előtt. Három ágy egymás mellett, előtte három köralakú mászóka és azok előtt még kettő ilyen és az ajtó. De egyből visszasüllyedek a vélt valóságomba. Magas falak között megyek, amikor jön a velem szembe jövő arcára koncentrálok és az orvosom látom benne, megmondom az orvosnak, hogy látom, de megint visszaesem a kábulatba. Miközben haladok tovább, azt gondolom, hogy ha tudom, hogy baleset fog érni, akkor el is tudom kerülni majd.

Fny :: 0:35

 

(Nagyon sajnálom, hogy az álom többi részére nem emlékszem.)

Fny :: 15:01

 

Vonattal utazom valahova, de csak gólyalábakkal mehetek a peronra, mert őrülteket is szállítanak a vonaton és van fertőzésveszély. Odamegyek egy nővérhez és kérdezem hova menjek, mert nekem nincs bajom. Aztmondja el leszek altatva, mert 6 órás az út és ne legyen baj. Bemegyek a hálókocsiba, ahol hat ágy van. Ha fölemelem a fejem látom az őrülteket. Kicsit félek tőlük. Peti is jönne, neki sms-ben írom, hogy hozzon mindenképpen gólyalábat. A hálókocsi-társaim elkezdik hergelni az őrülteket, sörösdobozokat vágnak a rácsokhoz meg hasonló. A feka hálótárs egy táblára kezd írni egy akasztófajátékot, úgy, hogy közben parodizálja az elmebetegeket. Ezen viszont annyira felbőszülnek, hogy kiszabadulnak. Most épp a sineken sétálok a többi főnökkel - valószínűleg különleges osztag - és keressük az elmeháborodottak nyomait. Gödröket találunk, amelyekbe élve elásták a személyzetet. Hőkeresővel keressük a további sírokat, de csak egy helyen találunk élő embert. El kell kapnunk őket! Most az őrültekkel vagyok egy helyen. Látom, hogy Scarlett Johansson is köztük van. Ő egy pszichopata csábító, aki megöli az udvarlót. A többieknek van mindenféle különleges képességük. Nagyon erősek, jól hallanak stb. Scarlettet valami ápoló, nem tudom honnan és hogy, odabilincseli egy vasszékhez. De ő miután teljesen kicsavarta magát (mint a kiscsaj az ördögűzőben) kiszabadul. Erre az elmebetegek megbeszélik, hogy mielőtt elkapják őket - márpedig tuti, hogy elkapják - egy étterembe akarnak elmenni együtt. Nagyon örülnek, velük örülök, és pacsit adok egy torszülött őrültnek. Most újra a nyomozókkal vagyok. Egy különlegesen kiképzett harcost hívunk, hogy megtalálja őket. Biztosak vagyunk abban, hogy meglesznek, mert butábbak nálunk. Arra jutunk, hogy villamossal üldözzük őket, mert ők is tuti azzal mennek. A különleges haderő, azt hiszem, Billy Bob Thornton. Megyünk a villamossal, de minden megállónál megáll.

Fny :: 12:59

 

Roman Abramoviccsal valami sporttúrán voltunk és egy szobába kerültünk. Féltem, hogy merényletet terveznek ellene úgy, hogy az ágyába tesznek egy pokolgépet. Persze a terroristák nyilván  nem tudják, hogy melyik oldalon alszik, ezért új párnát rakattam az egyik szobalánnyal, hogy haljon meg ő. Kicsit lelkifurim is volt e miatt. Szerencsére nem volt semmi gond. Még csináltam pár képet a dunaparton és elkéstem a vacsoráról.

Fny :: 0:38

 

Kórházba kerülök, mert rohadtul fáj a fejem. Az orvosoknak fogalmuk sincs, de be vannak szarva. Saját magamnak kell megmérnem a lázam, de szörnyű, mert csak anális lázmérőt kapunk a szobatársaimmal. Az egyik egy régi osztálytárs, Gyuri, a másik meg egy kb 30 éves nő. Szenvedünk, de megmérjük. Nekem 37,4. Azon töprengek, hogy kell e ebből valamennyit levonni. A nővér, aki egyébként az éjjel-nappalban is dolgozik, ahol vásárolni szoktam, természetesen elfelejt minket. Keresek valamit az éjjeliszekrény mellett, de csak egy régi adidas pólót találok. Arra gondolok, hogy aki előttem itt feküdt, az biztos meghalt és már neki nincs rá szüksége. A középen fekvő nő bekapcsolja a TV-t. Egy háborús film megy. Az egyik katona kezében egy medúzaszerű valamit tart, miközben egy másik katona magyarázza neki, hogy mi az. Valami olyan alkalmatosság, melytől azzá válsz, ami a környezeted. A következőre a gyakorltaban látszik hogyan. Egy harctéren vonul egymás felé két gyalogság. De az egyik láthatatlanná válik. Én belülről látom az egészet. Esélyük nincs a láthatóknak. Simán arcon lövik őket a láthatatlanok. Én is egy csatatérre kerülök. Mint alsóban, egymással szemben áll két sor katona és elfutnak egymás mellett. Hasonlít az Adj király katonát!-hoz. Elég erős hatása van a régi típusú hadviselésnek. Csak itt az íjászok helyett mesterlövészek kezdik az irtást. Egy vonalból tüzelnek, egyszer, kétszer, háromszor. Ha meg már kifogyott a skuló, a puskatussal ütnek, szigorúan egyszer. Aztán eltűnnek. Most mi következünk. Pallossal futunk egymás felé, de én elvétem Leonardi di Caprio megsebzi a kezemet. Újra egymással szemben állunk és várjuk a futást. Ekkor észreveszem, hogy az egyik katona rossz helyre állt, és beállt az ellenség közé. Ben Affleck az. Poénkodik. Úgy tesz, mintha sportszerűtlenségből most közvetlen közelről megölné a hadvezért, de csak viccel. Az egész komolytalanná válik. Kikapcsolom a TV-t és leülök a kórházi számítógép elé.

Fny :: 10:53

 

Álmodtam egy lányról, aki nem volt lány. A gyermekkori fényképeit nézem. Valaki azon panaszkodik, hogy semmi nőies sincs rajta. Így is van. Az első képen egy pólyás csecsemő látok, aki akár fiú is lehet. Itt még csak nem is sejtem. A következőn fotó egy családi csoportkép. Mintha még pelenkában látnám, de már mindenkinél magasabb. semmi nőis domborulat nincs rajta, gyakorlatilag sovány. A harmadik fotón kiderül, hogy miért ilyen. Ő van az előtérben és körülötte fák. Ő is egy fa, csak van arca. Fehér. Magasra nyúlik a lombkoronája és alul a két lába is belegyökerezett a földbe. Azt mondják, hogy a kerti fákkal kommunikál és együtt eszik velül. Ő meg csak mosolyog, mert tudja, hogy ő az első emberfa. Aztán látom, hogy ez a Blikk hátsó lapja is és ezt a cikket úgy közlik le, mintha arról beszélgetne a a főszerkesztő és az újságíró, magában a cikkben, hogy valami kéne még erre a lapra, egy ekkora helyre, mi legyen az, ez jó sztori, illik a Blikkbe és akkor meg is van a cikk.

Fny :: 13:06

 

gyűjtés: egy templomban megyek anyámék után az oltárhoz elbúcsúzni egy halottól, testvérem mellettem, odajön hozzánk az elhunyt egy rokona és mondja h az utolsó 40 másodpercet kivetítik a falra, de nekem mennem kell egy egyszemélyes vörös fa hídon át, melyet anyám épített, rohanok át rajtva, a szél dobálja ide-oda a hidat, több métert is kileng, üvöltve, őrjöngve énekelek, észreveszem h követnek, egy szőke nő, úgyteszek mintha ajándékot hagynék a lépcsőházban a lakások előtt, utolér, oda akarom adni neki a kabátom, mert fúj a szél, de ő nem engedi, inkább szeretkezni akar, én is, falhoz támasztom úgy csináljuk, majd egy szobában már csak egyedül vagyok, nézem a tévét, de nem tetszik mert egy fekete vaddisznó és egy kakas egymásnak háttal úgy csinál mint a rekviemben jennifer connelly és egy másik narkós picsa, a buszon egy régi legjobb barátommal beszélgetek, aztmondja h újrakezdi az életét, és h sokat vár tőle, és tervezgetjük, h majd együtt is kitalálunk valamit, boldogok vagyunk h átéltük ezt a véletlen találkozást...
_{később rájövök, h ez csak álom lehetett, mert a srác 17 évesen öngyilkos lett}
Fny :: 11:50

 

gyűjtés: afrikába szöktem a szerelmemmel s egy sátorba csöppentünk, de ott óriás denevérek laktak akik beszéltek ezért kirohantunk, de rájöttünk h a szavanna tele van éhes oroszlánokkal... majd újra egy sátorban találtuk magunkat, ahol gorillaszerü vadembereknek mondtuk el h menekülünk és h segítsenek. futni kezdtünk és kiderült h ezek a vademberek fekete szinü, véres fogú vámpírok. segítettek minket a rohanásban, rendőrökkel harcoltak, már nem tudom kivel voltam, mindenhol vér és halálhörgés, engem a karomon eltalált egy macséta mit felém dobott egy orvvadász, kézen fogva rohanunk... majd egy visszatérő helyszín. egy hihetetlen szegény város, tele bogarakkal és halottakkal, a házaknak nincsen oldala, és nejlonnal takarózunk, egy platós teherautón utazunk valahova... egy borvidékre csöppentünk. pincék mindenfele, ameddig a szem ellát. kívülről látom magam. bort nem veszünk... egy folyosóra kerülünk, emberek fekszenek a földön és egy köszörülik a falat. középen egy repülő propellere hozzáér a folyosó oldalához, ezért csupa törmelék minden. hangzavar. mi is lefekszünk és dolgozni kezdünk, tudjuk h ha nem tesszük meghalunk. filmforgatás, szekrények, takarító, rohanás, ébredés
Fny :: 11:42

 

Kinézek az ablakon és látom, hogy feltörték a kocsimat. Az oldalsó hátsó ablakokat törték be és ellopták az autóhifim. Kicsit ideges leszek, de amikor észreveszem, hogy a tolvaj otthagyta a kesztyűtartóban egy csomó iratát, meg a CD-im is, kicsit megnyugszom. A telefonom is otthagytam éjszakára a kocsiban ezért úgy sejtettem, hogy ellopták azt is. De nem! Ez a barom tolvaj még egy sms-t is írt a telómról: "Majd akkor a neten találkozunk" - valami pannonos számra. Kihívom a rendőrséget, hogy mennyi nyom van itt, jöjjenek. A diszpécser nem is nagyon hiszi. De kijönnek kb 20an. Azt mondják, hogy csak a telefon az egyetlen használható nyom...

Majd egy templomba tartok befelé egy idősebb varázslóval és a testvérével. A híres Newton féle földgömböt akarjuk megnézni. Egy kispap mondja meg nekünk, hogy a jobboldali szárnyban van. De a híres gömb helyett sátánimádó környezet, véres termek és veszélyes sátánisták várnak minket. Fantasztikus falfestmények, domborművek, óriási sötét oltárok, árkádsorok, mind mind az gonosz dicsőítésére. A termekben mindenhol félhomály van, csak a gyertyák adnak némi fényt. Ezt a sötétet kihasználva próbálunk kijutni innen feltűnés nélkül, de a mi arcunk nem torz, mint azoké, akik ott ülnek a padsorokban. Az egyik teremben, maga az ördög megy a oltárhoz. Hátulról látom csak. Szarvai vannak, tiszta izom és púpos. Lehet, hogy vannak patái is. Elgondolkozom, hogy ha most azzal van alefoglalva, hogy misét celebráljon a saját dicsőségére, akkor ki foglalkozik épp a gonoszsággal?! Találkozom egy volt osztálytársnőmmel, aki megpróbál elcsábítani (mert ő is a gonosz szolgája), de nem hagyom magam. Fekete nadrágban és egy teljesen kivágott fölsőben van. Szájon csókolom - mert azért tetszik, de otthagyom, mert tudom, hogy ez csapda.

Most egy nagy irodában egy öltönyös embert látok, aki egy Ráhel nevű nőnek ezt mondja: "Áruld el a közösséget, mutasd meg nekik a földgömböt, majd vezesd ki őket innen." Ráhelnek fekete haja van. Ráhel elvezetett minket egy lépcsőhöz, azon szaladunk felfele az öreggell. A testvére azt hiszem elment, hogy elterelje a figyelmet rólunk. Bejutunk a híres földgömb termébe. Kisebb, mint az eddigiek és itt békés a légkör, csak pár turista lézeng. De becsörtetnek a minket üldöző sátánimádók. Közben egy csomószor hívnak telefonon, hogy egy vörös hajszál kell a kocsimból a nyomozás elindításához. Észrevesznek minket. Rájövök, hogy ezek az eltévedt lelkek félnek a pokoltól, azért imádják. Ha már egyszer úgyis odajutnak valami miatt, akkor próbálják az ördög seggét nyalni, hátha nem lesz olyan kínzó az örökkévalóság. Felállok és határozottan ezt kezdem mondani: "Gyónjatok meg és a menyországba kerültök." Próbálom homlokon ragadni őket, hogy érezzék az erőmet. Egy hosszú hajú le is térdel. "Gyónj meg fiam" - suttogom jelentőségteljesen. "Meggyóntam atyám." - válaszolja elhaló hangon. "A menyországba kerülsz." Az ember erre boldogan feláll és mosolyogva a fényre szalad. Egyre többen térdelnek le elém és én olyan gyorsan oldozom fel őket, amilyen gyorsan csak tudom. Van aki csak színleli a megbánást, azt észreveszem és nem oldozom fel. Most egyszerre vagy 10 embert próbálok megmenteni a kárhozattól, a választ súgom nekik, mert nem tudják. Amikor megkapják a feloldozást összeölelkezve ugrálunk és örülünk.

De menekülnöm kell. Alagutakon keresztül szaladunk Ráhellel és az öreg varázslóval. Metrójáratokba kerülünk. Amikor jön egy szerelvény és a szikraesőtől nem is látunk, az öreg megszólal: "Fire, walk with me!" Innentől a szikrák hídján menekülünk, a tűz a mi szolgánk. Csak mi ismerjük. Kijutunk egész az aluljárókig, ahol Cybill Shepherd megszólít minket és mosolyogva mondja, hogy tudja hol az öreg testvére. Természetesen ez is csapda! De Ráhel futás közben válaszol, mielőtt még meginoghattunk volna, hogy amint Cybill tényleg el akarja mondani, minden egyes bájtnyi információt küldjön majd el, de mi most megyünk. És elindulunk fölfelé a lépcsőn...

Fny :: 12:13

 

Egy szórakozóhelyen vagyok, ahol ismerem a főnököt. Sok a vendég. Az egyik asztalnál egy fickó elkezd a földre köpködni. Odamegy a tulajdonos csaj, hogy ő majd jól megfegyelmezi. Egy másik renittens figura erre hozzáér, ekkor odalépek és megütöm a fogdosóst, hogy ne érjen hozzá. Én akarom felszedni a csajt. A tapizós tagot erre elég keményen elkezdem verni, mert tudom, hogy ez tetszik a csajszinak. Közben mondom a randalírozó társaságának: "Én nem egy ember életét mentettem már meg, érte nem kár." Összejövök a nővel, s elindulunk kifelé a helyről még 4 cimborámmal. Kint strand van, de mi nem akarunk az egyik irányba menni, mert nem akarunk balhét. Inkább a másikba megyünk. Csinálunk valami meglehtősen fontos dolgot és megmentjük az iskolát. Erre behív minket az igazgató, a stílusa egy az egyben, mint a volt osztályfőnökömé, de nem ő az. Kapok egy szép plakettet, valami latin idézettel. Ahogy megyünk kifelé az irodából, az egy számítógépes cég és ott dolgozik mr-a is. Ezután elmegyünk egy buliba, ahol várjuk a Balkan Fanatikot, mert ők a vendégek a suliban, de ők nem jönnek és mi elég csúnyákan mondunk róluk, hogy így megváratnak és átvernek minket. Egy haverom megfog egy galambot az ablakban és érte akarok menni kocsival, de mégsincs rá szükség, mert tetőn megyünk utána. Otthon vagyok a ház előtt és pakolok be a kocsimba a nagymamámmal, de ő nem engedi, hogy a csomagtartót is használjam. A Ballantines-t viszont nem tehetem a hátsó ülésre, mert még feltörnék érte a kocsit, ezért kinyitom a csomagtartót, hogy odategyem. Ekkor iszonyatosan megijedek, mert a az autó teljes széltében ott egy óriási nagy halott csecsemő. A kezeivel valami plüssállatot szorongat. Nagymamám megnyugtat, hogy úgyis életképtelen volt és minél hamarabb szabaduljunk meg tőle, ne idegeskedjek és ne emlékeztessük az apját a holttesttel. Teljesen kiborulok, nem tudok parkolni se valamiért. Eszembe jut, hogy még mindig kilóg a benzínkútnál használt pisztoly és a cső is a tankból.

Fny :: 13:01

 

Vonattal érkezem egy helyre, ahol buli van, találkozom egy haverommal. Mozogni próbálok, de nem tudok, mert át van alakítva a hely, valamiből valamivé. Egy csaj mondja nekem ezt, ő se érti. Közben kiderül, hogy a rexasztaloktól nem tudunk mozogni. Hallom, hogy azok rendőrségi-rexasztalok, hogy a rendőrök tudjanak nyugodtan megfigyelni. Ha valaki ügyesen játszik, nem bukik le, hogy megfigyel. Inkább visszaszállok a vonatra és egy későbbi állomáson szállok le. Rendelek egy hamburgert. Rengeteg pénz van nálam, s a sokból elejtek egy ötezrest, de egy figura visszaadja és amikor eltenném újra, látom, hogy apám pénztárcája van nálam. Nem értem a dolgot. Erre a peron átváltozik tengerparttá és egy nagy stégen sétálok. Sétálok, sétálok. Ekor észreveszem, hogy egy nő napozik fürdőruhában a vízben, kék fürdőruhában. Persze az eső esik és felhős az ég, tulajdonképpen vihar van, de a nő csak fekszik, mintha napozna. Elindulok visszafelé, ekkor észreveszem, hogy az a nő igazából egy cápa. Rohannék vissza, de a nadrágkantárom (mert van rajtam olyan) beleakad a korlátba. Kiabálni kezdek, hogy várjanak meg. A nadrágom kiakad és megvárnak, bár nem tudom kik. A következő pillanatban Réz Andrással kezdünk el vitatkozni a kollektív tudattalanról. Mutatom neki a számítógépmet. A monitoron bolygók látszanak, tehát nyilván sokat foglalkozom a témával. Akivel beszélgetek (Réz András?) egy cápa tudós is egyben, amikor hirtelen cápatámadás kezdődik. Ez pedig a következőképpen néz ki. Egy cápa kiugrik a vízből, késsel a kezében és elkezd üldözni minket. Mi felszaladunk a partra, de ez valami emeletes izé, mert alul strand van és a cápa átszúrja a földet a késével és nem vagyunk biztonságban. Felmászom egy fára, de ott is jön a penge egész magasra. Elmúlik a támadás s odamegyek a Réz András kinézetű kollektívtudattanalancápatudóshoz és ezt mondja nekem: "Kösz, hogy ezt a sztorit nem hitted el." Újabb cápatámadás, most hatalmas lépcsőkön folyik a víz és úgy próbálok menekülni, hogy azon rohanok felfele. Van nálam egy szék, a támadó emlős kicsit lemarad. Ezt mondja a Réz András kinézetű tag: "Nézd a formákat, ahogy mászik felefelé az állat, az az emberi gyengeség szimbóluma." Úgy mozog az a cápa, mint egy macska. Valahonnan még ezt meghallom: "Ha reklámmal gyengíted, akkor lesz csak igazán elemében és újra rádtámad." Megfigyelem most a cápát, zöld színű és a hátán seb van. "Furacápa." - mondom.

Fny :: 18:46

 

Az erdőben sétálok, amikor felnézek és egy nagy rudat látok a fejem fölött. Felnyúlok és leveszem, előrenyújtom és lovagi tornásat játszom vele. Valahogy arra sétál Gál Csaba Boogie is, neki is van ilyenje, ő is föntről szerezte, de neki kisebb. Erre az enyém vége lehajlik. Mindegy, a városban találom magam egy boltban. Pánik van az utcákon, mert nincs hatalom és nincs víz. Én erre simán elemelek valamit a boltból, de rájönnek és életfogytiglani börtönt kapok. A börtönbe sétálva még elveszek egy zacskó vizet egy Ifa platójáról. A börtön is ugyanúgy néz ki mint a bolt. Nyitva van és nincsenek börtönőrök. Én meg bambán várom a büntetésem. mire kitalálom, hogy megszököm, pont bejön az edzőm, aki a börtönőr és nem menekülhetek. Pedig már elképzeltem, hogy járom a világot és menekülök az igazszágszolgáltatás elől. Jobban tetszett volna az az élet, mint a mostani - gondoltam. Kinézek az ablakon és egy derékig érő kerítés zár el a külvilágtól. Sinek vannak mellette és jön egy vonat. De nem merek felugrani rá. Pedig InterCíty volt.

Fny :: 22:40

 

Nem tudok kijutni az épületből, pedig érzem, hogy valami nagyon rossz vár rám. Lifttel próbálok menekülni, ahol találkozom Tom Crusie-zal. Nagyon jól áll neki az alacsonyság. Hiába csúszik meg egyszer, nagyon elegánsan csinálja. A Tom arról beszél, hogy ha beszállunk a liftbe annyira hideg lesz, hogy nem fog látszani. Ránézek a lámpára és valahonana tudom, hogy nincs is ott semmi igazából. Odanyúlok és érzem, hogy tényleg nincs ott semmi. Kiszállok és egy általános iskolai ismerősömmel indulok a kijárat felé. Én elindulok a szabadba, de ő kérlel, hogy maradjunk bent. Egy ideig töprengek, de aztán az unalmasabbat választom és kisétálok. Büszke vagyok, hogy nem sodortam bajba magamat. Kint a kukában találok valamit, amit nem ismerek föl. Egy hegyről sétálok lefelé és folyamatosan csöng a telefonom. Csupa ismeretlen hív. Nem tudom kik ők, de mintha ismernének.

Fny :: 15:27

 

Romániában voltam vásárolni egy Dzsippel, s amikor hazafelé az autópályán be akartam csatolni magam, egy fán találtam magam, úgyhogy inkább nem csatoltam semmit sehova. Majd a közben elég gyorsan haladó fán, egy lépcsőn kellett fölmennem, mert Vikidál Gyulát követtem valami rejtélyes oknál fogva. A lépcsőn víz folyt le. Aztán felszálltam a metróra, ahol ott volt egy srác, aki csinált valami furát. A Budapest Tavaszi Fesztivál megállónaál szálltam le. Találkoztam egy barátom volt barátnőjével és barátnőt cseréltünk. Valahogy a peronok között átkerültem az apai nagymamám házába, ahol éppen azon aggódtunk a teraszon, hogy apámat román maffiózók elrabolták és bezárták a kocsiba a ház elé. Azt üzentük a rossz embereknek, hogy szeretnénk, ha nálunk maradna. Közben megnéztem az e-mailjeimet, s észrevettem, hogy apám a fogságból küldött egy levelet, melyben arra kért, hogy én küldjek vissza neki egy fotót, amelyet én csináltam. Mivel nem hittem el, hogy ő írta azt a mailt, visszaírtam, hogy ha megmondja mi a kedvenc számom, akkor küldöm. De nem jött már válasz, ezért büszke voltam, hogy kikerültem egy csapdát. Aztán nagyon megsértődtem, mert egy ismerősöm leszedte az autómról a matricát. Majd saját magamnak szurkoltam a lelátóról.

Fny :: 16:12

 
Nem emlékszem.

Fny :: 13:34

 

Bicilivel indulok iskolába, de nem tudok eljutni adig, mert telerakták oszloppal a járdát félúton. Ezért visszafordulok és az első lépcsőházba visszafelé be akarom rakni a bringát. Sajnos éppen jön egy a barátnőmre nagyon hasonlítő - de nem ő - lány és megígérem neki, hogy elviszem a kocsimmal oda, ahova akarja. Félúton vissza találkozunk a volt pasijával, aki állítólag félelmetes, de tőlem beszarik és hagy minket. Utána belecsöpenek egy a Föld megmentése expedícióba. Elcserélődünk a katonával, akinek oda kellett volna menni. Furán néznek rám és kérdezik, hogy én voltam e a legjobb, akit küldeni tudtak. Egy határozott "igen" a válaszom. Miután elmondják, hogy valami rakétával kell fölrepülnöm az égbe, elmegyünk és belecsöppenek egy borozásba tomcattel és a társaságával. Én nem iszom. Másnap tomcat ír sms-t, annak ellenére, hogy határozottan emlékszem, hogy nem adtam meg a számom. Egyébként azt írja, hogy jó volt a borozás és hogy milyen király az új kocsim. De valamiért greg néven írja alá az sms-t. Felébredek, mert csak álmodtam. Utána még azon aggódtam, hogy mi van ha tomcat látta az álmom és nyilvánosságra hozza, hogy ki vagyok.

Fny :: 17:43